Tapas y pinchos avagy jóllakni italozás közben...( egy pohár szelekt Rioja-i vörösbor és egy gerezd tempranillo szőlő )
Rovatomban a következőek a kis mennyiséget felhozó egytányéros harapnivalók ("tapas") lennének, melyeket a kezdők megtévesztésére egyes vidékeken tüskének ("pinchos") is neveznek.
A "tapas-okat"italozás közben, bor, sör mellé fogyasztják előszeretettel a késő-délutáni kocsmázások alkalmából, amely egy valóságos rituáléja ennek a nemzetnek. Persze ezek többnyire csupán bemelegitésként szolgálnak egy kiadós húsétel elfogyasztása elött, ám a "tapas" fogyasztása feltétlenűl egybefügg az italozással!
És ha már a poharazgatásnál tartunk, akkor néhány szót a spanyol italkultúráról, melyben mindenekelött a frissitő, üditő jellegűek a leghagyományosabbak, mint pl. a Levante-i vidékről elterjedt árpaviz (horchata de cebada) és a rizshorchata (horchata de arroz) valamint a még általánosabban fogyasztott sorbetek (sorbetes). A fenntieket csupán a "nemzetinek" kikiáltott La Casera elnevezésű egyedien spanyolos üditőital körözi le az eladási statisztikákban - ez egy cukros, szénsavas üditő, amit nagy hőségkor szivesen fogyasztanak borral vagy akár sörökkel vegyítve is.
Az ország déli részének lakói nem kis meglepődésünkre a "gazpacho-t", amely gyakorlatilag egy paradicsomleves és a fokhagymalevest (ajoblanco) is üditőitalokként tartják nyilván és ilyen szerepet betöltendő fogyasztják imádattal a perzselő nyári szieszták alatt.
Az alkoholtartalmú italok között előnyt élveznek a borok, őket fejtávhossz hátrányból igyekeznek lekerülni a "cubata-k",ezek kevert, szimpla koktélok, főként kola-rum, kola-whisky és kola-konyak vegyitéséből, majd következik a "chupito", ami egy kupica bármilyen erős ital, amit az éttermekben kedvességből, vendéglátói szeretetből kínálnak az arra tévedőknek.
A borok esetében a vörösborok örvendenek a legnagyobb megbecsülésnek, majd a "nyári vörösnek" becézett tinto de verano; utánuk a sorban a nők kedvence, a bólé és gyümölcspuncs izére utaló "sangria" áll; ezeket bezárólag a jellegzetesen katalán pezsgőbor, a "cava" és a több évszázada fogyasztott almabor, a "sidra" követnek. A "sidra-t" amúgy az erre a célra szolgáló sidreriakban árusitják és alapvetően két fontosabb tipusban kapható: az asztúriai változat, amely az édesebb és az almaecetesebb izű Guipuzcoa-i almabor, amit a baszkok egyenesen a hordóból (spanyolúl:tonela) isznak.
Furcsa, hogy a többi európai nemzettel ellentétben a sör fogyasztása újkeletű, az ország területén belül kevesebb, mint egy százada gyártanak saját érlelésű terméket és mindössze két-három évtizede kezdett el népszerűvé válni! Ezeket meghazudtolóan mégis kiemelnék két remek spanyol sört: a Mahou-t és a San Miguel-t, melyeket kényes sörbarátoknak is bátran ajánlhatom.