Kedvelt alapanyagok...
( fotó: Sanlúcar-i garnélarák )

A spanyolokról nem mondhatni, hogy valamelyest is válogatósak lennének a fogyasztásra kiszemelt húsok terén, legyen az a hazai ibériai disznó családban történő "ünnepélyes" leölését követő torban feltálalt pörkölt vagy grillezett szelet, netán az ebből töltött nem kevesebb, mint tizennyolc féle kolbász bármelyikének a bekebelezése; szóval nem kényes gyomrúak az emlitettek :)

Hogy a fennmaradó állatok se érezzék megkülönböztetve magukat, ugyanekkora szívélyességgel ülnek asztalhoz amikor növendék, marha, bárány, nyúl, vaddisznó, szarvas, zerge, fácán, liba vagy éppen egy zsenge csirke kerül tálalásra.

A baromfifélék tojásai - főként a házityúké, de nem kizárólag - elengedhetetlen elemei konyhaművészetüknek; tucatnyi készitmény formájában találkozhatunk tojás alapú ételellel a spanyol tortillától illetve ennek egy másik változatától, a parasztasszonytól (paisana) kezdve a tojásrántottán át (huevos rotos) egészen a sonkacsíkos rántott tojásig (huevos con magras de jamón).

Két, gazdag fogásairól híres tengerparti vonalának köszönhetően élelmiszerpiacaik bőséggel el vannak látva tengerigyümölcsökkel és halakkal egész évben, amelyek közül a legkedveltebbek a tőkehal (bacalao), a szürke tőkehal (merluza), a szardella (anchoa), a tonhal (atún), a szardínia (sardina) meg a pisztráng (trucha). Továbbá napirenden eszik még a polipot (pulpo), a kagylókat (percebes és almejas), a tintahalat (calamar), a garnélarákot (langostino és gambas), a homárt (bogavantes) meg a különböző fajtájú tengeri rákok sokaságát.